0
Újra itt
Posted by Tóth Gergő
on
0:44
Üdv mindenkinek. Az utóbbi napokban nagyon elfoglalt voltam ám azért nem írtam nektek ide. De most már itt vagyok és tele vagyok új élményekkel amit most megosztok veletek.
Kezdjük tehát a legelején. Útjára indítottam egy szavazást még két héttel ezelőtt és a végeredmény megdöbbentőőő:) Retardáltak vagyunk! Legalábbis a többség ezt gondolja. (Mondjuk megjegyzem én is arra szavaztam ám hogy retardáltak vagyunk). És hát igaz is. Mert melyik idiótának lenne mersze ilyen kalandba belevágni. Hát nekünk. Mindenesetre jó hogy ilyen sokan szavaztatok mert így látom hogy sokan olvassák az írásaimat.
Na hol is hagytam abba legutóbb? Hát ott hogy éppen mentünk volna melózni. Illetve csak szerettünk volna.....
Két héttel ezelőtti péntekre volt megbeszélve hogy mehetünk dolgozni a BSB Club Waterside nevű helyre. Ez egy puccos klub a város szívében. A régi kikötőrakparton egy hatalmas épület amit régen valószínűleg raktárnak használtak. Díszes régi stílusú építmény. Már nagyon régóta nem használják. Így mára az egészet megtöltötték a klubok és bárok. Az egészből egy kb 200 méter hosszú sétányt építettek ki. Nagyon hangulatos. Hát itt kezdtünk el dolgozni. Kapásból bedobtak minket a mélyvízbe. Semmi magyarázás vagy valami. Piff menjetek asztalokat pakolászni. Kicsit rá kellett állni a hadarós beszédükre mert rettenetesen gyorsan mondták a mondandójukat. De sikerült megérteni őket. Az egyik pultos srác Alex magyarázta hogy hogyan pakolásszuk az asztalokat. Frankón meg is csináltuk. Épp vissza is mentünk a pult mögé hogy várjuk az újabb megbízatást, mikor megérkezett a főnök!!! Persze mi még sosem láttuk azelőtt ezért nem is tudtuk hogy ő a főnök. Ő meg kapott az adandó alkalmon és jól "nyakon csípett" bennünket. Kimentünk kicsit beszélgetni a részletekről. Kérdezgette hogy megvan e minden papírunk mondjuk hogy persze! Végigfutottunk rajtuk erre kiderült hogy nincs egy bizonyos "National Insurance Number". Magyarul Társadalombiztosítási szám. Hát hogy a fenébe lenne két hete voltunk még csak ott akkor:D Főnök viszont rezzenéstelen póker arccal közölte: Hát fiúk akkor sajnos nem tudunk alkalmazni benneteket. Próbáltuk menteni a helyzetet hogy: De hát Jon(így hívják a főnököt) nem is tudtunk mi ilyesmiről nekünk viszont nagyon szükségünk van a "mani"-ra. De a főnök hajthatatlan volt. Így hát keserű szájízzel elhagytuk a klubbot kb 15 perc munka után. A főnök még elirányított bennünket a legközelebbi Job Centerbe(Munkaügyi központ) ahol el tudjuk intézni a National Insurance Numbert(továbbiakban NI). Bús képpel bánatosan hazabandukoltunk.
Másnap rávettetük magunkat a problémára mint foxi a lábtörlőre. Be is tepertünk a városba és bementünk a fentebb említett Job Centerbe. Mondjuk mi a harci helyet és hogy kéne nekünk NI number. Kérdezte: Dolgoztunk-e már? Mondjuk hogy: Nem! Erre kidülledt szemekkel hüledezett: Hogy akkor mégis minek jöttünk ide?? Hosszasan elkezdte ecsetelni hogy anélkül nem kaphatunk NI-t hogy nem dolgoztunk előtte. Értitek tehát a tökéletes összhangban lévő rendszert. Tehát munkához NI number kell, NI numberhez meg ledolgozott munka kell. Ezt melyik eszetlen találta ki?:D Mindenesetre nagy nehezen kihúztuk belőle az információt hogy adjon nekünk egy nyomtatványt amivel elkezdhetünk dolgozni. Ha meg már dolgoztunk akkor meg visszajövünk és megcsinálja nekünk. Megörültünk hogy tudunk dolgozni így hát utunkat ismét a klub felé vettük hogy beszéljünk a főnökkel és a képébe dörgöljük ezt a papírt hogy: "bibibííííí most már dolgozhatunk":) Az ám csak hol a főnök?! Mert a klubban nem volt, a dolgozók nem látták és mégcsak nem is hallottak felőle hogy egyáltalán a héten be fog nézni a klubba. Wáááá agyrém. Szerény személyemnek aztán sikerült meggyőznie a pultos manager nőt hogy hívja fel ő a főnököt mert nekem elég élőben hallani úgy sem értem nemhogy még telefonon keresztül.(Azt tudni kell hogy a főnöknek olyan akcentusa van mint egy tajparaszt székelynek, és olyan gyorsan beszél mint egy beszélő mókus aki 10 liter energiaitalt ivott.) Nem érte el két napig. Viszont a 3. napon sikerült elérnie, utána pedig felhívott minket hogy okés akkor mehetünk szombaton dolgozni. Utána pedig azon a héten csütörtökön is felhívott minket hogy péntek estére is mennünk kéne dolgozni. Tisztára megörültünk legalább végre van munkánk ahol dolgozhatunk is.
Időközben a héten sikerült szobatársam Lex ismerősével találkozni mindannyiunknak. Nagyon nagy szerencsénk van vele mert rendkívül segítőkész. Már 4 éve lakik itt Bristolba, de azért emlékszik még rá hogyan kezdte ő is, ezért bárhol ahol tud segíteni akar nekünk. Én személy szerint elfogadom a segítséget másoktól de ezzel együtt elkötelezettnek érzem magam mert az ilyet illik viszonozni. Valahogy majd viszonozzuk. Rendezünk egy nagy szalonnasütés party-t a hátsó udvarban. Az angolok úgysem csinálnak ilyet. Jól fog esni az a jó magyaros csöpögtetett kenyér meg rajta a sok finom zöldség. Na hagyjuk is mert máris éhes lettem. Szóval eddig rengeteget segített. Segített bankszámlát nyitni, megmutatta hol mit találunk a városban, talán még munkát is tud szerezni nekünk(Ugyanis a jelenlegi munkánk csak péntek és szombat éjszakára terjed ki, viszont így egy teljes hetes 8 órás munkát is el tudnék még vállalni). Nagyon bizakodó vagyok.
Persze a hét ezzel együtt el is telt és máris ott jártunk hogy csütörtök. Jájj holnap munka van. Mindennel elkészültem kajáltam és felkészültem a legrosszabbra. Hát kellemesen csalódtam.....
A klub és az kecónk között körülbelül úgy 6 kilóméter a távolság, időben mérve úgy háromnegyed óra gyalog. Ezt így hát gyalog tettük meg. A klubban ismét munkába álltunk úgy ahogy korábban most viszont nem küldtek haza minket. Elkezdődött az este. Korábbi tapasztalataim már voltak ilyen klub-munkáról mert az egyetemen már dolgoztam így egy nagy fesztiválon. Hát ez ahhoz képest fityfene volt. A pultosok szépen odairányítottak minket egy Michell nevű csajhoz aki kb fele olyan magas mint én. Nos neki kellett volna betanítani minket hogy mit hogy csináljunk, mit hol találunk. Egyrészt a zene elég hangos volt ahhoz hogy ne lehessen szépen artikuláltan kiejeteni a szavakat, másrészt én kénytelen voltam derékszögben lehajolni hozzá hogy halljak egyáltalán valamit mert ilyen magasságokba már nem ért el a hang.:D Harmadrészt a csajnak is volt egy nagyon "szép" akcentusa. Kicsit úgy éreztem magam mint aki Fekete Pákóval akar beszélgetni magyarul. Ettől függetlenül sikerült megértenünk őt ha döcögősen is de ment. Először is ilyen bevásárlókosár szerűségbe kellett összeszednünk a poharakat és az üvegeket. Ha maradt benne lötty akkor azt az erre a célra beleintegrált kancsóba kellett önteni. Majd az egészet visszacipekedni a pulthoz oda ahol a mosogatógép terpeszkedett. Igen jól olvastátok mosogatógép. Hozzá kell szoknom ahhoz a mondáshoz hogy: "Hát igen ez itt Anglia". Itt mosogatógéppel tisztítják meg a poharakat, nem úgy mint otthon az egyetemen ahol hatalmas mosogatólében könyékig turkálsz aztán sikálod a cuccost. A mosogatógépet úgy használtuk hogy egy nagy edényszárítóhoz hasonló rácsos tartóba kellett belepakolgatni a koszos poharakat fejjel lefelé. Utána rácsapni az ajtót és rátenyerelni egy jó nagy gombra:D Amint ezt jól csináltuk és nyugtázták rögtön kaptam is az új feladatot. Hozzak jeget a pultok alatt levő tárolókba. Okés kezembe nyomtak egy kancsót. Be is tepertem hátra és a jégkockahűtőből megpróbáltam ugyanazzal a lendülettel egy jó nagyot kanyarintani. De abban a pillanatban bele is törtem a kancsót a jégbe. Egyedül a nyele maradt a kezemben. Viszont kicsit megvágtam a kezem. A hirtelen támadt helyzetre úgy reagáltam ahogy a filmekben szokás. Elkezdtem fütyörészve oldalazni közben pedig a kancsót gyorsan kicseréltem egy erősebbre hogy senki sem láthassa. Az már kibírta a sok lóerőt:D Tepertem is ki gyorsan hogy vigyek jeget. Erre meg a főnök rám mordult hogy jóhogy nem 2 decis poharakkal hordok jeget. Vigyek gyorsan vödröt. Mondom oké:D Úgyhogy vederrel vittem a jeget. Eztán elkészült az előbb elindított mosogatás. Michell hosszasan magyarázta hogy milyen poharat hova vigyek hova tegyek ugyanis ennek meghatározott szisztémája van. Nem volt nehéz megjegyezni. Aztán már csak egy feladat várt rám
a hűtőraktárból kellett piával feltölteni a pultban lévő hűtőket. Különböző finom piákat kellett pakolnom jobbra balra, némelyiket szivesen megittam volna mert nagyon szomjas voltam. Aztán mondta el a csajszi hogy akármikor ihatok a pultból bármit ami nem alkoholos:D Mondom király itt tényleg nem sóherek. Nagyjából ennyiben ki is merült a feladatom. A péntek nem volt túlzottan pörgős. Az éjszaka felében egy nagyon tehetséges banda zenélt élőben, jó volt őket hallgatni munka közben. Ráadásul begyakoroltam egy jó kis szöveget. Mert folyton pultos csávónak néztek és kérték tőlem a különböző piarendeléseket. Így hát csak egyszerűen közeltem hogy? Neeeeem tudlaaaaak kiszolgááálniiii. Sokan megértették, de sokan olyan tajtékrészegek voltak hogy többször is odajöttek hozzám de lehet azért nem ismertek fel minket mert a szemeik alapból kancsalul álltak. El is telt a péntek este. Megtudtuk az órabérünket ami 5,75 font. Azaz átszámítva kb 1800 forintos órabér. Ezt otthon ki kapja meg?:D Átlagember biztos hogy nem. Ahogy már itt vagyok egy ideje tudok képet alkotni. A lényeg az hogy itt nem drágábbak a dolgok mint otthon. Van ami drágább de az sem sokkal. De van sok minden ami olcsóbb. Tehát bátran mondhatjuk azt hogy a nagy része az áruknak ugyanolyan árban van mint otthon. Egyedül az a különbség hogy itt 4x 5x nagyobb a fizetés ugyanazért a munkáért mint otthon. El lehet akkor képzelni hogy miért van az hogy itt olyan jól megél egy minimálbéres dolgozó. Mi első este 6 és fél órát melóztunk, majdnem kaptunk 40 fontot. Illetve megvolt a 40 font mert poharazás közben találtunk aprópénzt a földön. Picit furán néztek ránk hogy miért vesszük fel őket, de akinek lapul 50 font a zsebében úgy hogy azt teljesen elköltheti, annak biztos furcsa lehet. De mi csóringerek vagyunk most egyenlőre és minden penny számít. Lexxel ketten a két nap alatt találtunk 10 font aprópénzt. Az bizony 3200 forint és itt kijött belőle legalább 3 napi kajálás kettőnknek. Vége lett a melónak mentünk haza gyalog. Cseszettül fájt a lábam, másnap kiderült hogy miért. Egy hatalmas vízhólyag nőtt rajta. Bakker mondom, de fater elmondta hogy kell elintézni:) Másnap sokáig aludtam meg nagyon elmosódott képpel ébredtem. Mire észbe kaptam már menni kellett ismét melózni. De én mondtam hogy még egyszer nem megyek gyalog. Nekiálltam bizniszelni a lakótársammal Ceedy-vel mert neki van 3 bringája. Abból az egyiket sikerült megszereznem úgy hogy nem kell semmit fizetnem érte, megjavítom, aztán addig használom amíg haza nem megyek. Azután visszaadom neki. Picit viseletes volt a keró de valahogy összefoldoztam. Kibírta a városig. A szombat este abban különbözött a péntek estétől hogy 3x annyian voltak. Annyi pohár volt hogy Gergő Bácsinak át kellett változnia 8 karú polippá hogy bírja a nagy iramot de megoldottam. Végére már nagyon belejöttem. Viszont a buli az hatalmas volt. Nem tudom egy egyedi alkalom volt-e de úgy vélem az angolok ha elmennek bulizni, szórakozni akkor megadják a módját. Arra értem ezt hogy máskor is láttam már a városban jelmezes embereket bulizni menni. De most most nagyon sok volt. Voltak csoportos jelmezesek és egyéni jelmezesek. De mindenhol nem csak a mi klubbunkban. Volt ott minden Batman, Superman, Supermárió, Rossz fiú a Szuper csapatból, légikísérő kisasszony, Rendőrnő, Ápolónő, Vigyorgó szakács akin csak egy szál kötény van, egy egész csoport méhecskének öltözött nő, akkor egy csoport mikrofonsérós kosarasnak öltözött ember, meg voltak a szivárványcsajok. Ezek a 10-20 évvel ezelőtti rikító színű ruhába öltözött 30-40es nők voltak. Olyan ruhákba öltöztek mint miket Bíró Ica viselt régen. Az este nagyon pörgős volt. Egyik percben mikor épp szaladtam a poharakkal, a főnök a kezembe nyomott egy üveget alján egy kis löttyel aztán a fülemhez hajolt és beleordított hogy:
"Ájshdoudolákúdubáhcséhnözsebleouuuuuu" tisztára emlékszek hogy ezt mondta. Erre én úgy reagáltam hogy odamentem Michellhez, a kezébe nyomtam az üveget, odahajoltam a füléhez és ugyanezt a fülébe ordibáltam. És ő megértette és csinálta:D Valami olyasmit akart mondani hogy töltsem tele. De miért nem lehet úgy mondani hogy "Please fill this up for me with ....." Nem értem. Mindenesetre kivágtam magamat a helyzetből. Ez az este is elszállt olyan gyorsan akár egy pillanat. Ez jó dolog így hamar el fog telni a munka. Aztán minden dolgozó kap ajándékot minden egyes munka után. Elhozhatunk ingyen egy üveg sört. Így hát fáradtan és mindenféle jó dolgokkal indultunk haza lexxel 4 órakor ugyanis olyan 8-tól 3-ig 4-ig tart a munka. Fel is ültünk a bringákra és tekertünk hazafelé. Már épp hogy egy kilóméterre voltunk otthon erre elszakadt a lánc. Wáááááááááááááá még ez is:D De aztán hazatoltam és feküdtem horpasztani. Úgyhogy nem nehéz a munka. És valószínű hogy kapok rendes teljes munkaidős munkát is emellé. Na akkor leszek igazán vastag:D De most megyek. Viszont a képeket nézzétek meg amiket azóta csináltam. Üdv
Kezdjük tehát a legelején. Útjára indítottam egy szavazást még két héttel ezelőtt és a végeredmény megdöbbentőőő:) Retardáltak vagyunk! Legalábbis a többség ezt gondolja. (Mondjuk megjegyzem én is arra szavaztam ám hogy retardáltak vagyunk). És hát igaz is. Mert melyik idiótának lenne mersze ilyen kalandba belevágni. Hát nekünk. Mindenesetre jó hogy ilyen sokan szavaztatok mert így látom hogy sokan olvassák az írásaimat.
Na hol is hagytam abba legutóbb? Hát ott hogy éppen mentünk volna melózni. Illetve csak szerettünk volna.....
Két héttel ezelőtti péntekre volt megbeszélve hogy mehetünk dolgozni a BSB Club Waterside nevű helyre. Ez egy puccos klub a város szívében. A régi kikötőrakparton egy hatalmas épület amit régen valószínűleg raktárnak használtak. Díszes régi stílusú építmény. Már nagyon régóta nem használják. Így mára az egészet megtöltötték a klubok és bárok. Az egészből egy kb 200 méter hosszú sétányt építettek ki. Nagyon hangulatos. Hát itt kezdtünk el dolgozni. Kapásból bedobtak minket a mélyvízbe. Semmi magyarázás vagy valami. Piff menjetek asztalokat pakolászni. Kicsit rá kellett állni a hadarós beszédükre mert rettenetesen gyorsan mondták a mondandójukat. De sikerült megérteni őket. Az egyik pultos srác Alex magyarázta hogy hogyan pakolásszuk az asztalokat. Frankón meg is csináltuk. Épp vissza is mentünk a pult mögé hogy várjuk az újabb megbízatást, mikor megérkezett a főnök!!! Persze mi még sosem láttuk azelőtt ezért nem is tudtuk hogy ő a főnök. Ő meg kapott az adandó alkalmon és jól "nyakon csípett" bennünket. Kimentünk kicsit beszélgetni a részletekről. Kérdezgette hogy megvan e minden papírunk mondjuk hogy persze! Végigfutottunk rajtuk erre kiderült hogy nincs egy bizonyos "National Insurance Number". Magyarul Társadalombiztosítási szám. Hát hogy a fenébe lenne két hete voltunk még csak ott akkor:D Főnök viszont rezzenéstelen póker arccal közölte: Hát fiúk akkor sajnos nem tudunk alkalmazni benneteket. Próbáltuk menteni a helyzetet hogy: De hát Jon(így hívják a főnököt) nem is tudtunk mi ilyesmiről nekünk viszont nagyon szükségünk van a "mani"-ra. De a főnök hajthatatlan volt. Így hát keserű szájízzel elhagytuk a klubbot kb 15 perc munka után. A főnök még elirányított bennünket a legközelebbi Job Centerbe(Munkaügyi központ) ahol el tudjuk intézni a National Insurance Numbert(továbbiakban NI). Bús képpel bánatosan hazabandukoltunk.
Másnap rávettetük magunkat a problémára mint foxi a lábtörlőre. Be is tepertünk a városba és bementünk a fentebb említett Job Centerbe. Mondjuk mi a harci helyet és hogy kéne nekünk NI number. Kérdezte: Dolgoztunk-e már? Mondjuk hogy: Nem! Erre kidülledt szemekkel hüledezett: Hogy akkor mégis minek jöttünk ide?? Hosszasan elkezdte ecsetelni hogy anélkül nem kaphatunk NI-t hogy nem dolgoztunk előtte. Értitek tehát a tökéletes összhangban lévő rendszert. Tehát munkához NI number kell, NI numberhez meg ledolgozott munka kell. Ezt melyik eszetlen találta ki?:D Mindenesetre nagy nehezen kihúztuk belőle az információt hogy adjon nekünk egy nyomtatványt amivel elkezdhetünk dolgozni. Ha meg már dolgoztunk akkor meg visszajövünk és megcsinálja nekünk. Megörültünk hogy tudunk dolgozni így hát utunkat ismét a klub felé vettük hogy beszéljünk a főnökkel és a képébe dörgöljük ezt a papírt hogy: "bibibííííí most már dolgozhatunk":) Az ám csak hol a főnök?! Mert a klubban nem volt, a dolgozók nem látták és mégcsak nem is hallottak felőle hogy egyáltalán a héten be fog nézni a klubba. Wáááá agyrém. Szerény személyemnek aztán sikerült meggyőznie a pultos manager nőt hogy hívja fel ő a főnököt mert nekem elég élőben hallani úgy sem értem nemhogy még telefonon keresztül.(Azt tudni kell hogy a főnöknek olyan akcentusa van mint egy tajparaszt székelynek, és olyan gyorsan beszél mint egy beszélő mókus aki 10 liter energiaitalt ivott.) Nem érte el két napig. Viszont a 3. napon sikerült elérnie, utána pedig felhívott minket hogy okés akkor mehetünk szombaton dolgozni. Utána pedig azon a héten csütörtökön is felhívott minket hogy péntek estére is mennünk kéne dolgozni. Tisztára megörültünk legalább végre van munkánk ahol dolgozhatunk is.
Időközben a héten sikerült szobatársam Lex ismerősével találkozni mindannyiunknak. Nagyon nagy szerencsénk van vele mert rendkívül segítőkész. Már 4 éve lakik itt Bristolba, de azért emlékszik még rá hogyan kezdte ő is, ezért bárhol ahol tud segíteni akar nekünk. Én személy szerint elfogadom a segítséget másoktól de ezzel együtt elkötelezettnek érzem magam mert az ilyet illik viszonozni. Valahogy majd viszonozzuk. Rendezünk egy nagy szalonnasütés party-t a hátsó udvarban. Az angolok úgysem csinálnak ilyet. Jól fog esni az a jó magyaros csöpögtetett kenyér meg rajta a sok finom zöldség. Na hagyjuk is mert máris éhes lettem. Szóval eddig rengeteget segített. Segített bankszámlát nyitni, megmutatta hol mit találunk a városban, talán még munkát is tud szerezni nekünk(Ugyanis a jelenlegi munkánk csak péntek és szombat éjszakára terjed ki, viszont így egy teljes hetes 8 órás munkát is el tudnék még vállalni). Nagyon bizakodó vagyok.
Persze a hét ezzel együtt el is telt és máris ott jártunk hogy csütörtök. Jájj holnap munka van. Mindennel elkészültem kajáltam és felkészültem a legrosszabbra. Hát kellemesen csalódtam.....
A klub és az kecónk között körülbelül úgy 6 kilóméter a távolság, időben mérve úgy háromnegyed óra gyalog. Ezt így hát gyalog tettük meg. A klubban ismét munkába álltunk úgy ahogy korábban most viszont nem küldtek haza minket. Elkezdődött az este. Korábbi tapasztalataim már voltak ilyen klub-munkáról mert az egyetemen már dolgoztam így egy nagy fesztiválon. Hát ez ahhoz képest fityfene volt. A pultosok szépen odairányítottak minket egy Michell nevű csajhoz aki kb fele olyan magas mint én. Nos neki kellett volna betanítani minket hogy mit hogy csináljunk, mit hol találunk. Egyrészt a zene elég hangos volt ahhoz hogy ne lehessen szépen artikuláltan kiejeteni a szavakat, másrészt én kénytelen voltam derékszögben lehajolni hozzá hogy halljak egyáltalán valamit mert ilyen magasságokba már nem ért el a hang.:D Harmadrészt a csajnak is volt egy nagyon "szép" akcentusa. Kicsit úgy éreztem magam mint aki Fekete Pákóval akar beszélgetni magyarul. Ettől függetlenül sikerült megértenünk őt ha döcögősen is de ment. Először is ilyen bevásárlókosár szerűségbe kellett összeszednünk a poharakat és az üvegeket. Ha maradt benne lötty akkor azt az erre a célra beleintegrált kancsóba kellett önteni. Majd az egészet visszacipekedni a pulthoz oda ahol a mosogatógép terpeszkedett. Igen jól olvastátok mosogatógép. Hozzá kell szoknom ahhoz a mondáshoz hogy: "Hát igen ez itt Anglia". Itt mosogatógéppel tisztítják meg a poharakat, nem úgy mint otthon az egyetemen ahol hatalmas mosogatólében könyékig turkálsz aztán sikálod a cuccost. A mosogatógépet úgy használtuk hogy egy nagy edényszárítóhoz hasonló rácsos tartóba kellett belepakolgatni a koszos poharakat fejjel lefelé. Utána rácsapni az ajtót és rátenyerelni egy jó nagy gombra:D Amint ezt jól csináltuk és nyugtázták rögtön kaptam is az új feladatot. Hozzak jeget a pultok alatt levő tárolókba. Okés kezembe nyomtak egy kancsót. Be is tepertem hátra és a jégkockahűtőből megpróbáltam ugyanazzal a lendülettel egy jó nagyot kanyarintani. De abban a pillanatban bele is törtem a kancsót a jégbe. Egyedül a nyele maradt a kezemben. Viszont kicsit megvágtam a kezem. A hirtelen támadt helyzetre úgy reagáltam ahogy a filmekben szokás. Elkezdtem fütyörészve oldalazni közben pedig a kancsót gyorsan kicseréltem egy erősebbre hogy senki sem láthassa. Az már kibírta a sok lóerőt:D Tepertem is ki gyorsan hogy vigyek jeget. Erre meg a főnök rám mordult hogy jóhogy nem 2 decis poharakkal hordok jeget. Vigyek gyorsan vödröt. Mondom oké:D Úgyhogy vederrel vittem a jeget. Eztán elkészült az előbb elindított mosogatás. Michell hosszasan magyarázta hogy milyen poharat hova vigyek hova tegyek ugyanis ennek meghatározott szisztémája van. Nem volt nehéz megjegyezni. Aztán már csak egy feladat várt rám
a hűtőraktárból kellett piával feltölteni a pultban lévő hűtőket. Különböző finom piákat kellett pakolnom jobbra balra, némelyiket szivesen megittam volna mert nagyon szomjas voltam. Aztán mondta el a csajszi hogy akármikor ihatok a pultból bármit ami nem alkoholos:D Mondom király itt tényleg nem sóherek. Nagyjából ennyiben ki is merült a feladatom. A péntek nem volt túlzottan pörgős. Az éjszaka felében egy nagyon tehetséges banda zenélt élőben, jó volt őket hallgatni munka közben. Ráadásul begyakoroltam egy jó kis szöveget. Mert folyton pultos csávónak néztek és kérték tőlem a különböző piarendeléseket. Így hát csak egyszerűen közeltem hogy? Neeeeem tudlaaaaak kiszolgááálniiii. Sokan megértették, de sokan olyan tajtékrészegek voltak hogy többször is odajöttek hozzám de lehet azért nem ismertek fel minket mert a szemeik alapból kancsalul álltak. El is telt a péntek este. Megtudtuk az órabérünket ami 5,75 font. Azaz átszámítva kb 1800 forintos órabér. Ezt otthon ki kapja meg?:D Átlagember biztos hogy nem. Ahogy már itt vagyok egy ideje tudok képet alkotni. A lényeg az hogy itt nem drágábbak a dolgok mint otthon. Van ami drágább de az sem sokkal. De van sok minden ami olcsóbb. Tehát bátran mondhatjuk azt hogy a nagy része az áruknak ugyanolyan árban van mint otthon. Egyedül az a különbség hogy itt 4x 5x nagyobb a fizetés ugyanazért a munkáért mint otthon. El lehet akkor képzelni hogy miért van az hogy itt olyan jól megél egy minimálbéres dolgozó. Mi első este 6 és fél órát melóztunk, majdnem kaptunk 40 fontot. Illetve megvolt a 40 font mert poharazás közben találtunk aprópénzt a földön. Picit furán néztek ránk hogy miért vesszük fel őket, de akinek lapul 50 font a zsebében úgy hogy azt teljesen elköltheti, annak biztos furcsa lehet. De mi csóringerek vagyunk most egyenlőre és minden penny számít. Lexxel ketten a két nap alatt találtunk 10 font aprópénzt. Az bizony 3200 forint és itt kijött belőle legalább 3 napi kajálás kettőnknek. Vége lett a melónak mentünk haza gyalog. Cseszettül fájt a lábam, másnap kiderült hogy miért. Egy hatalmas vízhólyag nőtt rajta. Bakker mondom, de fater elmondta hogy kell elintézni:) Másnap sokáig aludtam meg nagyon elmosódott képpel ébredtem. Mire észbe kaptam már menni kellett ismét melózni. De én mondtam hogy még egyszer nem megyek gyalog. Nekiálltam bizniszelni a lakótársammal Ceedy-vel mert neki van 3 bringája. Abból az egyiket sikerült megszereznem úgy hogy nem kell semmit fizetnem érte, megjavítom, aztán addig használom amíg haza nem megyek. Azután visszaadom neki. Picit viseletes volt a keró de valahogy összefoldoztam. Kibírta a városig. A szombat este abban különbözött a péntek estétől hogy 3x annyian voltak. Annyi pohár volt hogy Gergő Bácsinak át kellett változnia 8 karú polippá hogy bírja a nagy iramot de megoldottam. Végére már nagyon belejöttem. Viszont a buli az hatalmas volt. Nem tudom egy egyedi alkalom volt-e de úgy vélem az angolok ha elmennek bulizni, szórakozni akkor megadják a módját. Arra értem ezt hogy máskor is láttam már a városban jelmezes embereket bulizni menni. De most most nagyon sok volt. Voltak csoportos jelmezesek és egyéni jelmezesek. De mindenhol nem csak a mi klubbunkban. Volt ott minden Batman, Superman, Supermárió, Rossz fiú a Szuper csapatból, légikísérő kisasszony, Rendőrnő, Ápolónő, Vigyorgó szakács akin csak egy szál kötény van, egy egész csoport méhecskének öltözött nő, akkor egy csoport mikrofonsérós kosarasnak öltözött ember, meg voltak a szivárványcsajok. Ezek a 10-20 évvel ezelőtti rikító színű ruhába öltözött 30-40es nők voltak. Olyan ruhákba öltöztek mint miket Bíró Ica viselt régen. Az este nagyon pörgős volt. Egyik percben mikor épp szaladtam a poharakkal, a főnök a kezembe nyomott egy üveget alján egy kis löttyel aztán a fülemhez hajolt és beleordított hogy:
"Ájshdoudolákúdubáhcséhnözsebleouuuuuu" tisztára emlékszek hogy ezt mondta. Erre én úgy reagáltam hogy odamentem Michellhez, a kezébe nyomtam az üveget, odahajoltam a füléhez és ugyanezt a fülébe ordibáltam. És ő megértette és csinálta:D Valami olyasmit akart mondani hogy töltsem tele. De miért nem lehet úgy mondani hogy "Please fill this up for me with ....." Nem értem. Mindenesetre kivágtam magamat a helyzetből. Ez az este is elszállt olyan gyorsan akár egy pillanat. Ez jó dolog így hamar el fog telni a munka. Aztán minden dolgozó kap ajándékot minden egyes munka után. Elhozhatunk ingyen egy üveg sört. Így hát fáradtan és mindenféle jó dolgokkal indultunk haza lexxel 4 órakor ugyanis olyan 8-tól 3-ig 4-ig tart a munka. Fel is ültünk a bringákra és tekertünk hazafelé. Már épp hogy egy kilóméterre voltunk otthon erre elszakadt a lánc. Wáááááááááááááá még ez is:D De aztán hazatoltam és feküdtem horpasztani. Úgyhogy nem nehéz a munka. És valószínű hogy kapok rendes teljes munkaidős munkát is emellé. Na akkor leszek igazán vastag:D De most megyek. Viszont a képeket nézzétek meg amiket azóta csináltam. Üdv



Megjegyzés küldése