0

We did it

Posted by Tóth Gergő on 11:25
Siker píz csillogás ez még mind jól hangzik, de úgy tűnik most egy lépéssel közelebb kerültem hozzájuk:D Mert kaptam egy full-munkaidős melót. Tesco Árufeltöltő:D Így másfél hónapom van még hátra amíg nem megyek haza. Hétfőtől kezdek. Hogy milyen időbeosztásban az majd ott fog kiderülni. De a másik munkám is megmarad a Klubbos. Hogy mik történtek velünk azóta hogy legutóbb írtam? Rengeteg minden:D

Megkaptuk az első fizetésünket ami egyből el is vándorolt a szállásadónk kezébe lakbér gyanánt. Úgyhogy könnyes búcsút kellett vennem a nehezen megkeresett pénzemtől. Nem baj holnap jön a második két heti fizetés:D És az már az utolsó penny-ig nálam marad. Abból már senkinek sem kell fizetnem semmit.

Fel kell készülnöm hogy az egész hetem foglalt lesz. Mert lehet túlórázni az új munkahelyemen. Amit persze ki is használok:D Mert jól megfizetik itt hál istennek. Remélem összejön minden amit terveztem. Marad idő kicsit elmenni ide-oda itt Angliában. Egy napot rá fogunk szánni hogy elmenjünk Londonba. Egy másikat pedig arra hogy megnézzük a Stonehenge-t. Egy oda-vissza buszjegy Londonba 18 font:D 5ezer forint:D Ez például nem drágább mint otthon.

Most ezen a hétvégén van egy bizonyos Harbour-Fest. Egy nagyszabású fesztivál amit a kikötőkben rendeznek ahol én is dolgozok. Nagyjából 500 évvel ezelőtt ami a nagy felfedezések kora volt, Bristol volt az egyik kulcsfontosságú tengerparti kikötőváros. Itt építették a kor legjobb és leggyorsabb "fregatt"-jait. A Bristoliak mégis az egyik felfedezőjükre a legbüszkébbek. Nevezetesen John Cabot-ra aki "The Matthew" nevű hajójával ennek a városnak a kikötőjéből futott ki. Cabot azért indult felfedezőútra hogy a lehető legrövidebb kereskedelmi útvonalat találja meg Bristolból Kelet Ázsiába. Útja közben mégis egy nagyobb felfedezést tett, ő volt az első aki felfedezte Észak-Amerikát. Bristol innentől kezdett virágzásba, fellendült a kereskedelme és innen ered hogy a város egy hatalmas időutazásra viszi el az ide látogatókat. Mert a György-korabeli épületek máig fennmaradtak az itteniek megőrizték az utókornak. Mára már ez a fesztivál egy hatalmas ingyenes bulivá nőtte ki magát ahol mindeni mulat, szórakozik. Koncertek sokasága, programok, fellépők. Ez nekem viszont azt jelenti hogy mégtöbbet kell güriznem mert minden poharakban fog úszkálni amit nekem össze kell szednem:D

Apropó buli mielőtt még ide kijöttünk volna, megpróbáltam az internetről fellelhető információk alapján némi képet alkotni hogy mi vár ránk. A nagy keresésemben rátaláltam egy képsorozatra amit egy fotós készített az éjszakai életről Cardiff-ban. Bristoltól nincs messze. Gondoltam megnézem mert nem sok különbség lehet. Hát minden addigi képzeletemet felülmúlta hogy "mi folyik itt":D Akkor nagyon el voltam szörnyülködve hogy bakker én tényleg ide akarok menni?:D Kérdeztem is magamtól hogy eszednélvagye?:D Aztán ezt a képsorozatot szépen elfelejtettem. Legutóbb mikor hazajöttünk munkából hajnalban, nem tudom mitől és hogyan de bevillant az agyamba ez a képsorozat. Újra meg akartam nézni. Körülbelül 5 percembe tellett megkeresni. Kíváncsi voltam. Nos a képeket olyan rezzenéstelen arccal néztem végig amit még egy pókerzseni is megirigyelt volna. Szinte ugyanazok az arcok néztek rám vissza akik itt; ugyanolyan jelmezek, ugyanolyan elcseszett részeg buxák, ugyanolyan elgyötört arcok:D Úgy hiszem mindaz amit leírok nem tükrözi ennyire jól a bulihelyzetet itt. Ha látni akarjátok a képeket KATT IDE

Kívánjatok sok szerencsét mégtöbb pénzt az engem nagyon hiányolók meg tartsanak még ki egy kicsit mert már nincs sok és megyek haza:)

Üdv

0

Cool-Túra

Posted by Tóth Gergő on 5:30
Kicsit szomorkáááás a hangulatom mámaaaaaa.......na hagyjuk is. Már csak azért írtam ezt mert totálisan beköszöntött az angol időjárás. Tegnap egész nap csak esett a mai nap meg tutkó ismét esni fog. Ezért kicsit beszürkült mindenkinek a kedve. No de ne búsuljunk, hiszen jön majd még jó idő. Bár ahogy hallottam otthon jócskán kaptatok belőle:D Hőségriadó és miegymás. Viszont tegnapelőtt nagyon jó idő volt itt is és kaptunk az adandó alkalmon és elmentünk Lexxel túrázni ki a "hegybe".

Idézőjel azért van ott mert nem hegy azért csak egy kis domb az otthonihoz képest. Ahogy már letértünk az útról találtunk egy ösvényt ami felkúszott a domb tetejére. Nosza hát menjünk. Nos a növényzetben nem láttam semmi különbséget az otthonihoz képest. Ugyanolyan gazos susnyás van itt is mint otthon. Nagy kórók, szúrós vadszedrek, amik mellett véletlenül sem lehet úgy elmenni hogy ne állna bele a tüske a lábadba:) De azért ki van írva nagy táblával hogy ne tépjééé le semmit mert ez itt Természetvédelmi Terület meg izéhozé. Jah védik a gazt:D Nagy nehezen aztán kikeveredtünk a susnyásból.

Nagy bánatomra rájöttünk hogy arra a toronyra bizony sajnos nem lehet felmászni mivel elkerített terület meg ugyanolyan mint otthon nálunk Borsodnádasdon a Mobil-Torony. (Persze otthon nem okozott gondot felmászni rá) Mondom itt viszont a gazt is védik, akkor egész életemre lecsuknak ha felmászok. Szal el is vetettük az ötletet inkább megpróbáltam onnan a lehető legjobb látképet lefotózni. Rájöttünk Lexxel hogy Bristol egy hatalmas kiterjedésű böszme nagy város. Nagyon sok ház nagy nagy területen.... és tudom azt hogy csak egy kerületet láttunk. Csináltam ám rengeteg fotót egy bogár sikeresen bele is mászott a kamerámba. Vagy lehet hogy csak optikai csalódás játszott velem, nem tudom de Lex is látta. És sem a lencsén, sem a keresőn nem volt egy szem bogár sem. Szerintem egy icipici atka vagy valami hasonló miniatűr bogár lehetett, és bemászott a prizma elé. Az meg felnagyította. Amikor legelőször észrevettem majdnem elhajítottam a kamerát:D

Azóta úgy tünik kimászott belőle mert nem láttam. Visszafelé jövet más túrázókkal is találkoztunk akik nyáladzó kutyákkal jöttek. Azok persze egyből megtaláltak. Aranyosak voltak csak csöpögött a nyáluk úgy kellett kerülgetni. Felfedeztük hogy az az környék aminek mi a szélén lakunk nagyon szép és igényes. Van rengeteg kolónia, egy kaptafára készült házakból amik igényesen rendbe vannak tartva, rengeteg Merga, Bmw, Jaguár áll kinn a házak előtt. Van azoknak mit a tejbe aprítani. De láttunk sok Kúriát. Nagy Gazdag családok lakhatják őket. És némelyik már több száz éves is lehet. Nagyon arisztokratikus korabeli hangulatot árasztanak. Azokat sajnos nem tudtam lefotózni mert nem lehetett rendes nézőpontot találni:S Egyedül az út közepéről lehetett volna oda meg csak nem megyek már ki:D

Elégedett vagyok környékkel ahol lakunk. Egyedül az a környék ami a városközpont és a mi lakhelyünk között van az nem okés valahogy. Pl múltkor mikor jöttünk haza hajnalban a munkából az egyik aluljáróban ott állt egy Raszta figura totál laza mingyár' szétesik. Megállított minket hogy: "Szasztok srácok jól vagytok?" Mondjuk hogy: "Ja" Erre mondja ő: "Kell fű?" Erre mi:" Miaf...?" Erre ő:" De nagyon jó anyag lenyugtat vidámmá tesz fúú te ez igazi Jamaikai Gándzsáá" Erre mi: "Kajád nincs?" Erre ő: "Miaf...?" Ezzel a beszélgetéssel máris vidámak lettünk és még csak füvet sem kellett vennünk. Nem is kell amúgy füvezni, elég csak végigtekerni azon a környéken(ott visz keresztül a kerékpárút) olyan mariskaszag terjeng ott hogy már attól majdnem betépünk. Van más furcsaság is. Azon a környéken rengeteg a róka. Mármint az igazi vörös szőrös állatról beszélek, nem a jól sikerült bulik végtermékéről. Pedig azért itt is isznak rendesen. Mikor tekertünk hazafele jó 10 méterenként hipp-hopp átszaladt egy az úton. Még jó hogy nem veszettek hanem félnek az embertől.

Ma ismét péntek van. Jó hír hogy még egy héttel közelebb vagyok az otthonhoz. De megint kell menni dolgozni:) Remélem most is találok csomó pízt. Ma kapjuk meg a fizetést. Úgyhogy már lesz pízünk kajára rendesen:) Na megyek készülődni.

Üdv nektek
MunkásSrác

0

Násönál Inzsuransz Námber

Posted by Tóth Gergő on 13:19
Munkás srác újra itt. És mit is csinálok, készülök holnap interjúra. Mert végre már lesz National Insurance Numberom:D Beszélnem kellett telefonon Angolul a hivatallal hogy kérhessek egy időpontot az interjúra. Tökéletesen alig értettem őket. De nem azért mert nem tudtam volna lefordítani, neeeem a szót magát nem értettem ahogy mondta. Nagyon zavaró volt mert olyan volt mint ha kínaiul beszélne. Kellett egy-két perc míg ráálltam és megértettem hogy mit mond. Csak hát elég kínos:D Mindenesetre le tudtam dumálni megadtam az adataimat. Egyedül a nevemet nem értette meg és hát hiába betűztem le neki angol betűkiejtéssel, azt mondta hogy furcsa az akcentusom. Mondom észnél legyél már akcentusom sincs mádzsár vagyok. Így kénytelen voltam minden betűre találni egy azzal a betűvel kezdődő nevet és úgy elmondani a nevemet. Nagy nehezen megértette. George, Europe, Russia, George, Europe, London, York. Szobatársam Lex nagyon hülyén fejezte ki magát. Mert az ő családneve Papp. Ő úgy betűzte le hogy: Pakisztán, Afganisztán, Pakisztán, Pakisztán. Csoda hogy nem nézték azonnal terroristának:D

A klubbos munka nem volt nehéz jól bírtam. Az angol bulizókat viszont nem értem. Ugyanis ezen a héten is rengeteg kosztümös alakot láttam, sőt inkább úgy mondanám hogy a normál civil ruhás emberek voltak kisebbségben. Úgy tünik itt ez a szokás. Hát nem túlzottan előnyös:S Egyetlen baj volt a melóval hogy eláztunk odafele és visszafele. Volt rajtam kapucni és kabát azok az este folyamán megszáradtak. Egyetlen vizes dolog ami rajtam volt az a farmerom volt. Nosza hát bementem a fiú mosdóba. Volt ott egy jó nagy kézszárító berendezés. Megpróbáltam vele megszárítani a farmeromat. Sikerült. Nagy szerencsém volt hogy nem jött be senki mert akkor úgy néztem volna ki mint aki meg akarja hágni a kézszárítót:D Viszont talátam csomó aprót a földön poharazás közben. Így nagyjából 2ezer forintnyi összeget találtam. Egy fél heti kajám biztos kijön belőle:D

A minap voltam kinn teregetni a ruhákat ismét. Mert előző nap elég izmosan eláztak a hirtelen jött esőben. Ezen a héten tényleg kimutatta a foga fehérjét az Angol időjárás. Egyik percben hét ágra süt a nap, ha viszont az ember kicsit elbambul azon kapja a fejét hogy izomból szakad. Nos ahogy éppen teregetek felfedeztem egy mókuscsaládot a hátsó kertben. Ott laknak egy odúban. Nem akartam megzavarni őket. Össze vissza ugráltak. Ceedy a lakótársunk mondta hogy ők már családtagok:D Szeretem a mókusokat:) Legközelebb biztos lefotózom őket.

Ahogy kezdem felfedezni a várost rájövök hogy Bristol nem olyan kis város sőt hatalmas, és rengeteg látnivaló van. Ahogy hallottam Bristolnak van egy óváros része amit nagyon szépen megőriztek az utókornak. Ez a gyönyörű Clifton Village olyan, mint egy múzeum: György-korabeli teraszok, csodálatos divatstúdiók, galériák és kávézók, és Bristol egyik legismertebb látványossága, a Clifton Suspension Bridge mind itt található. A hidat a nagyszerű Viktória-korabeli építész, Isambard Kingdom Brunel tervezte, és a látványa megspékelve az Avon Gorge-i sziklafalak lenyűgöző hátterével Bristol jelképévé tette. Évente több ezer látogató csak azért kel útra, hogy ezt a gyönyörű panorámát élőben láthassa. Szakítani fogunk rá időt és elcangázunk odáig. Azonban van közelebb is látnivaló. Nem messze tőlünk van egy nagy torony. Gondolom telefonhálózat, és tv átjátszó állomásként üzemel. Körülbelül úgy mint az Avasi-kilátó Miskolcon. Azonban ez is jó magas és tisztán kivehetők rajta a gyűrűk amikre fel lehet menni. Úgyhogy a holnapi nap ha nem esik az eső fel fogok menni és lefotózom a látképet. Úgy hiszem nagyon szép lesz.

Nah megyek kívánjatok sok sikert!

0

Újra itt

Posted by Tóth Gergő on 0:44
Üdv mindenkinek. Az utóbbi napokban nagyon elfoglalt voltam ám azért nem írtam nektek ide. De most már itt vagyok és tele vagyok új élményekkel amit most megosztok veletek.

Kezdjük tehát a legelején. Útjára indítottam egy szavazást még két héttel ezelőtt és a végeredmény megdöbbentőőő:) Retardáltak vagyunk! Legalábbis a többség ezt gondolja. (Mondjuk megjegyzem én is arra szavaztam ám hogy retardáltak vagyunk). És hát igaz is. Mert melyik idiótának lenne mersze ilyen kalandba belevágni. Hát nekünk. Mindenesetre jó hogy ilyen sokan szavaztatok mert így látom hogy sokan olvassák az írásaimat.

Na hol is hagytam abba legutóbb? Hát ott hogy éppen mentünk volna melózni. Illetve csak szerettünk volna.....

Két héttel ezelőtti péntekre volt megbeszélve hogy mehetünk dolgozni a BSB Club Waterside nevű helyre. Ez egy puccos klub a város szívében. A régi kikötőrakparton egy hatalmas épület amit régen valószínűleg raktárnak használtak. Díszes régi stílusú építmény. Már nagyon régóta nem használják. Így mára az egészet megtöltötték a klubok és bárok. Az egészből egy kb 200 méter hosszú sétányt építettek ki. Nagyon hangulatos. Hát itt kezdtünk el dolgozni. Kapásból bedobtak minket a mélyvízbe. Semmi magyarázás vagy valami. Piff menjetek asztalokat pakolászni. Kicsit rá kellett állni a hadarós beszédükre mert rettenetesen gyorsan mondták a mondandójukat. De sikerült megérteni őket. Az egyik pultos srác Alex magyarázta hogy hogyan pakolásszuk az asztalokat. Frankón meg is csináltuk. Épp vissza is mentünk a pult mögé hogy várjuk az újabb megbízatást, mikor megérkezett a főnök!!! Persze mi még sosem láttuk azelőtt ezért nem is tudtuk hogy ő a főnök. Ő meg kapott az adandó alkalmon és jól "nyakon csípett" bennünket. Kimentünk kicsit beszélgetni a részletekről. Kérdezgette hogy megvan e minden papírunk mondjuk hogy persze! Végigfutottunk rajtuk erre kiderült hogy nincs egy bizonyos "National Insurance Number". Magyarul Társadalombiztosítási szám. Hát hogy a fenébe lenne két hete voltunk még csak ott akkor:D Főnök viszont rezzenéstelen póker arccal közölte: Hát fiúk akkor sajnos nem tudunk alkalmazni benneteket. Próbáltuk menteni a helyzetet hogy: De hát Jon(így hívják a főnököt) nem is tudtunk mi ilyesmiről nekünk viszont nagyon szükségünk van a "mani"-ra. De a főnök hajthatatlan volt. Így hát keserű szájízzel elhagytuk a klubbot kb 15 perc munka után. A főnök még elirányított bennünket a legközelebbi Job Centerbe(Munkaügyi központ) ahol el tudjuk intézni a National Insurance Numbert(továbbiakban NI). Bús képpel bánatosan hazabandukoltunk.

Másnap rávettetük magunkat a problémára mint foxi a lábtörlőre. Be is tepertünk a városba és bementünk a fentebb említett Job Centerbe. Mondjuk mi a harci helyet és hogy kéne nekünk NI number. Kérdezte: Dolgoztunk-e már? Mondjuk hogy: Nem! Erre kidülledt szemekkel hüledezett: Hogy akkor mégis minek jöttünk ide?? Hosszasan elkezdte ecsetelni hogy anélkül nem kaphatunk NI-t hogy nem dolgoztunk előtte. Értitek tehát a tökéletes összhangban lévő rendszert. Tehát munkához NI number kell, NI numberhez meg ledolgozott munka kell. Ezt melyik eszetlen találta ki?:D Mindenesetre nagy nehezen kihúztuk belőle az információt hogy adjon nekünk egy nyomtatványt amivel elkezdhetünk dolgozni. Ha meg már dolgoztunk akkor meg visszajövünk és megcsinálja nekünk. Megörültünk hogy tudunk dolgozni így hát utunkat ismét a klub felé vettük hogy beszéljünk a főnökkel és a képébe dörgöljük ezt a papírt hogy: "bibibííííí most már dolgozhatunk":) Az ám csak hol a főnök?! Mert a klubban nem volt, a dolgozók nem látták és mégcsak nem is hallottak felőle hogy egyáltalán a héten be fog nézni a klubba. Wáááá agyrém. Szerény személyemnek aztán sikerült meggyőznie a pultos manager nőt hogy hívja fel ő a főnököt mert nekem elég élőben hallani úgy sem értem nemhogy még telefonon keresztül.(Azt tudni kell hogy a főnöknek olyan akcentusa van mint egy tajparaszt székelynek, és olyan gyorsan beszél mint egy beszélő mókus aki 10 liter energiaitalt ivott.) Nem érte el két napig. Viszont a 3. napon sikerült elérnie, utána pedig felhívott minket hogy okés akkor mehetünk szombaton dolgozni. Utána pedig azon a héten csütörtökön is felhívott minket hogy péntek estére is mennünk kéne dolgozni. Tisztára megörültünk legalább végre van munkánk ahol dolgozhatunk is.

Időközben a héten sikerült szobatársam Lex ismerősével találkozni mindannyiunknak. Nagyon nagy szerencsénk van vele mert rendkívül segítőkész. Már 4 éve lakik itt Bristolba, de azért emlékszik még rá hogyan kezdte ő is, ezért bárhol ahol tud segíteni akar nekünk. Én személy szerint elfogadom a segítséget másoktól de ezzel együtt elkötelezettnek érzem magam mert az ilyet illik viszonozni. Valahogy majd viszonozzuk. Rendezünk egy nagy szalonnasütés party-t a hátsó udvarban. Az angolok úgysem csinálnak ilyet. Jól fog esni az a jó magyaros csöpögtetett kenyér meg rajta a sok finom zöldség. Na hagyjuk is mert máris éhes lettem. Szóval eddig rengeteget segített. Segített bankszámlát nyitni, megmutatta hol mit találunk a városban, talán még munkát is tud szerezni nekünk(Ugyanis a jelenlegi munkánk csak péntek és szombat éjszakára terjed ki, viszont így egy teljes hetes 8 órás munkát is el tudnék még vállalni). Nagyon bizakodó vagyok.

Persze a hét ezzel együtt el is telt és máris ott jártunk hogy csütörtök. Jájj holnap munka van. Mindennel elkészültem kajáltam és felkészültem a legrosszabbra. Hát kellemesen csalódtam.....

A klub és az kecónk között körülbelül úgy 6 kilóméter a távolság, időben mérve úgy háromnegyed óra gyalog. Ezt így hát gyalog tettük meg. A klubban ismét munkába álltunk úgy ahogy korábban most viszont nem küldtek haza minket. Elkezdődött az este. Korábbi tapasztalataim már voltak ilyen klub-munkáról mert az egyetemen már dolgoztam így egy nagy fesztiválon. Hát ez ahhoz képest fityfene volt. A pultosok szépen odairányítottak minket egy Michell nevű csajhoz aki kb fele olyan magas mint én. Nos neki kellett volna betanítani minket hogy mit hogy csináljunk, mit hol találunk. Egyrészt a zene elég hangos volt ahhoz hogy ne lehessen szépen artikuláltan kiejeteni a szavakat, másrészt én kénytelen voltam derékszögben lehajolni hozzá hogy halljak egyáltalán valamit mert ilyen magasságokba már nem ért el a hang.:D Harmadrészt a csajnak is volt egy nagyon "szép" akcentusa. Kicsit úgy éreztem magam mint aki Fekete Pákóval akar beszélgetni magyarul. Ettől függetlenül sikerült megértenünk őt ha döcögősen is de ment. Először is ilyen bevásárlókosár szerűségbe kellett összeszednünk a poharakat és az üvegeket. Ha maradt benne lötty akkor azt az erre a célra beleintegrált kancsóba kellett önteni. Majd az egészet visszacipekedni a pulthoz oda ahol a mosogatógép terpeszkedett. Igen jól olvastátok mosogatógép. Hozzá kell szoknom ahhoz a mondáshoz hogy: "Hát igen ez itt Anglia". Itt mosogatógéppel tisztítják meg a poharakat, nem úgy mint otthon az egyetemen ahol hatalmas mosogatólében könyékig turkálsz aztán sikálod a cuccost. A mosogatógépet úgy használtuk hogy egy nagy edényszárítóhoz hasonló rácsos tartóba kellett belepakolgatni a koszos poharakat fejjel lefelé. Utána rácsapni az ajtót és rátenyerelni egy jó nagy gombra:D Amint ezt jól csináltuk és nyugtázták rögtön kaptam is az új feladatot. Hozzak jeget a pultok alatt levő tárolókba. Okés kezembe nyomtak egy kancsót. Be is tepertem hátra és a jégkockahűtőből megpróbáltam ugyanazzal a lendülettel egy jó nagyot kanyarintani. De abban a pillanatban bele is törtem a kancsót a jégbe. Egyedül a nyele maradt a kezemben. Viszont kicsit megvágtam a kezem. A hirtelen támadt helyzetre úgy reagáltam ahogy a filmekben szokás. Elkezdtem fütyörészve oldalazni közben pedig a kancsót gyorsan kicseréltem egy erősebbre hogy senki sem láthassa. Az már kibírta a sok lóerőt:D Tepertem is ki gyorsan hogy vigyek jeget. Erre meg a főnök rám mordult hogy jóhogy nem 2 decis poharakkal hordok jeget. Vigyek gyorsan vödröt. Mondom oké:D Úgyhogy vederrel vittem a jeget. Eztán elkészült az előbb elindított mosogatás. Michell hosszasan magyarázta hogy milyen poharat hova vigyek hova tegyek ugyanis ennek meghatározott szisztémája van. Nem volt nehéz megjegyezni. Aztán már csak egy feladat várt rám
a hűtőraktárból kellett piával feltölteni a pultban lévő hűtőket. Különböző finom piákat kellett pakolnom jobbra balra, némelyiket szivesen megittam volna mert nagyon szomjas voltam. Aztán mondta el a csajszi hogy akármikor ihatok a pultból bármit ami nem alkoholos:D Mondom király itt tényleg nem sóherek. Nagyjából ennyiben ki is merült a feladatom. A péntek nem volt túlzottan pörgős. Az éjszaka felében egy nagyon tehetséges banda zenélt élőben, jó volt őket hallgatni munka közben. Ráadásul begyakoroltam egy jó kis szöveget. Mert folyton pultos csávónak néztek és kérték tőlem a különböző piarendeléseket. Így hát csak egyszerűen közeltem hogy? Neeeeem tudlaaaaak kiszolgááálniiii. Sokan megértették, de sokan olyan tajtékrészegek voltak hogy többször is odajöttek hozzám de lehet azért nem ismertek fel minket mert a szemeik alapból kancsalul álltak. El is telt a péntek este. Megtudtuk az órabérünket ami 5,75 font. Azaz átszámítva kb 1800 forintos órabér. Ezt otthon ki kapja meg?:D Átlagember biztos hogy nem. Ahogy már itt vagyok egy ideje tudok képet alkotni. A lényeg az hogy itt nem drágábbak a dolgok mint otthon. Van ami drágább de az sem sokkal. De van sok minden ami olcsóbb. Tehát bátran mondhatjuk azt hogy a nagy része az áruknak ugyanolyan árban van mint otthon. Egyedül az a különbség hogy itt 4x 5x nagyobb a fizetés ugyanazért a munkáért mint otthon. El lehet akkor képzelni hogy miért van az hogy itt olyan jól megél egy minimálbéres dolgozó. Mi első este 6 és fél órát melóztunk, majdnem kaptunk 40 fontot. Illetve megvolt a 40 font mert poharazás közben találtunk aprópénzt a földön. Picit furán néztek ránk hogy miért vesszük fel őket, de akinek lapul 50 font a zsebében úgy hogy azt teljesen elköltheti, annak biztos furcsa lehet. De mi csóringerek vagyunk most egyenlőre és minden penny számít. Lexxel ketten a két nap alatt találtunk 10 font aprópénzt. Az bizony 3200 forint és itt kijött belőle legalább 3 napi kajálás kettőnknek. Vége lett a melónak mentünk haza gyalog. Cseszettül fájt a lábam, másnap kiderült hogy miért. Egy hatalmas vízhólyag nőtt rajta. Bakker mondom, de fater elmondta hogy kell elintézni:) Másnap sokáig aludtam meg nagyon elmosódott képpel ébredtem. Mire észbe kaptam már menni kellett ismét melózni. De én mondtam hogy még egyszer nem megyek gyalog. Nekiálltam bizniszelni a lakótársammal Ceedy-vel mert neki van 3 bringája. Abból az egyiket sikerült megszereznem úgy hogy nem kell semmit fizetnem érte, megjavítom, aztán addig használom amíg haza nem megyek. Azután visszaadom neki. Picit viseletes volt a keró de valahogy összefoldoztam. Kibírta a városig. A szombat este abban különbözött a péntek estétől hogy 3x annyian voltak. Annyi pohár volt hogy Gergő Bácsinak át kellett változnia 8 karú polippá hogy bírja a nagy iramot de megoldottam. Végére már nagyon belejöttem. Viszont a buli az hatalmas volt. Nem tudom egy egyedi alkalom volt-e de úgy vélem az angolok ha elmennek bulizni, szórakozni akkor megadják a módját. Arra értem ezt hogy máskor is láttam már a városban jelmezes embereket bulizni menni. De most most nagyon sok volt. Voltak csoportos jelmezesek és egyéni jelmezesek. De mindenhol nem csak a mi klubbunkban. Volt ott minden Batman, Superman, Supermárió, Rossz fiú a Szuper csapatból, légikísérő kisasszony, Rendőrnő, Ápolónő, Vigyorgó szakács akin csak egy szál kötény van, egy egész csoport méhecskének öltözött nő, akkor egy csoport mikrofonsérós kosarasnak öltözött ember, meg voltak a szivárványcsajok. Ezek a 10-20 évvel ezelőtti rikító színű ruhába öltözött 30-40es nők voltak. Olyan ruhákba öltöztek mint miket Bíró Ica viselt régen. Az este nagyon pörgős volt. Egyik percben mikor épp szaladtam a poharakkal, a főnök a kezembe nyomott egy üveget alján egy kis löttyel aztán a fülemhez hajolt és beleordított hogy:
"Ájshdoudolákúdubáhcséhnözsebleouuuuuu" tisztára emlékszek hogy ezt mondta. Erre én úgy reagáltam hogy odamentem Michellhez, a kezébe nyomtam az üveget, odahajoltam a füléhez és ugyanezt a fülébe ordibáltam. És ő megértette és csinálta:D Valami olyasmit akart mondani hogy töltsem tele. De miért nem lehet úgy mondani hogy "Please fill this up for me with ....." Nem értem. Mindenesetre kivágtam magamat a helyzetből. Ez az este is elszállt olyan gyorsan akár egy pillanat. Ez jó dolog így hamar el fog telni a munka. Aztán minden dolgozó kap ajándékot minden egyes munka után. Elhozhatunk ingyen egy üveg sört. Így hát fáradtan és mindenféle jó dolgokkal indultunk haza lexxel 4 órakor ugyanis olyan 8-tól 3-ig 4-ig tart a munka. Fel is ültünk a bringákra és tekertünk hazafelé. Már épp hogy egy kilóméterre voltunk otthon erre elszakadt a lánc. Wáááááááááááááá még ez is:D De aztán hazatoltam és feküdtem horpasztani. Úgyhogy nem nehéz a munka. És valószínű hogy kapok rendes teljes munkaidős munkát is emellé. Na akkor leszek igazán vastag:D De most megyek. Viszont a képeket nézzétek meg amiket azóta csináltam. Üdv

0

Today We Are Going To Work

Posted by Tóth Gergő on 8:26
Nah mielőtt még megyek dolgozni leírom mi történt ma:D Sikerült összekaparnunk a maradék "aprót" Chris-nek szóval egy hónapig nyugtunk lesz tőle. Visszaadott 50 fontot hogy vegyünk pár dolgot ami kellenek a kecóba. Így hát neki álltunk vásárolni:D Vettünk ágyneműket úgyhogy végre van saját paplanom:)Hál istennek nem kell lexxel tovább egy takaró alatt aludnom. Megjavítottam a szekrényt ami majdnem széthullott. Úgyhogy most már be tudom zárni anélkül hogy magától kinyílna vissza. Rájöttünk hogy az angol ajzatos hosszabbítóba is bele lehet dugni az európai csatlakozókat átalakító nélkül. Így vettünk hosszabbítót. De azért a biztonság kedvéért vettünk elosztót, meg európai utazó átalakítót is lexnek hátha mégsem sikerülne vagy valami. A kettő dugót egybe csatlakoztattam és úgy tettük fel a szalagra. A pénztáros néni meg egynek gondolta a csatlakozókat és csak egyet pittyentett be. Így legalább egy fontot megspóroltunk. Vettünk borotvahabot, meg pár dolgot még vele,és vettünk 24 darab eldobhatós borotvát. Találjátok ki mennyiért....50pennyért. Az átszámítva úgy 160 forint:)Úgyhogy most már sokkal otthonosabban érzem magam. Van most már mindenünk. Már csak dolgozni kell:D Na megyek beragasztom a lábamat mert feltörte a cipő valamiért:D

0

Finally we have got a job:)

Posted by Tóth Gergő on 15:21
Elképesztőőőőő el tudjátok képzelni? Idegen ország idegen emberek, egyedül vagyunk mint a kisujjam, angolul nem tudunk úgy ahogy szeretnék és mégis találtunk munkát! Egy hét alatt:D

Nah persze nem akkor nagy szám munka de azért lehet vele feszíteni:D Egy klubban poharazás, mosogatás, polcfeltöltés tiszta poharakkal, jégtöltés a hűtőbe, takarítás, söröshordó gurigatás... nagyjából ennyi lesz a dolgunk. Aztán remélem hogyha látják rajtunk hogy nem vagyunk elme-roggyantak akkor akár fejlődhetünk is tovább vagy felvehetnek full-munkaidőre. Mert ez még csak rész-munkaidős meló de hát nem is várhatok többet így elsőre. Rengeteget helyen kerestünk melót. Beadtam McDonald's-hoz, Burger King-hez, Kfc-hez, Városgazdálkodáshoz, Ikea-hoz, egy zsák munkaközvetítő irodába, Tesco-ba, Városi Buszközlekedési Irodába, Hotelekbe. Aztán mégis egy reménytelennek tűnő délutánon meglepetésként ért hogy elfogadták a jelentkezésünket, kezet ráztunk aztán mondták hogy jöjjünk holnap:D Legalább már van némi pénzkereseti lehetőségem. Ha kapok egy jobbat azon nyomban átnyargalok oda.

Ma egyébként totálisan helyreraktuk a szobánkat Lexxel kimostuk az ágyneműket, függönyöket, feltakarítottunk. Muszály volt mert az egész szoba tele volt ilyen hajgombolyagokkal meg szőrökkel. Ugye mikor beköltöztünk csináltunk egy kis takarítást ,de lóf***szt sem ért. Szerintem valami Gorilla lakhatott itt előttünk mert tényleg csak az hullajtja ennyire a szőrét:D

Aztán megszáradtak a cuccaink. Felhoztuk őket a szobába. Na tegyük fel a függönyöket. Gergő bácsi egyből rávetette magát a témára ugyanis szeretem magam csinálni az ilyen dolgokat. Lexre nem bízom mert elbassza aztán hajnalban pofánkba esik az egész függönykarnis:D De ezek a elcseszett angolok még a függönyfeltevés pofon egyszerű koncepcióját is megbuherálták. Olyan bonyolult valamit hoztak össze hogy még rajtam is kifogott. Mondogattam is magamban: hogy a "ménkűbe" kell feltenni a függönyöket. Mert egyszerűen nem lehet. Olyan mintha lenne egy sima fal tegyél fel rá egy képet. De nincs se szöged, se akasztód, se celluxod, se ragasztód. Úgy felidegesített hogy az egész cuclit bevágtam a gardróbba aztán rácsaptam az ajtót.....vöröslött a fejem, ziháltam, és morogtam magamban. Nem szeretem ha valami kifog rajtam. De ennek sikerült. Hamar elszállt a "mérgem" mert ugye délután sikerült találni melót. De azért még mindig böki az oldalam hogy hogy a csába kéne feltenni:D

Amint már írtam korábban meg hát egyértelmű hogy az eső országában vagyunk pontosan egy hete. Egy csepp esőt nem láttunk, egy icipici viharfelhő sem gyülemlett sehol az égen. Szóval nem értettük egyszerűen. Ahogy délután szedtem be a megszáradt ruhákat a kötélről láttam valamit....óóó igen ezaz egy hatalmas viharfelhőőőőő.....bizony áááám. Tisztára megörültem hogy végre láthatok egy hamisítatlan angliai esőt sőőőt nem is esőt vihart:) Tudni illik a házunk egy magasabb dombon telepszik aztán a zotyi szobájáról remek kilátásunk van a városra. Nah persze nem látjuk be az egészet viszont a horizonton jó messzire el lehet látni. Így fedeztem fel a vihart is úgy hogy felettünk még nem volt egy szem felhő sem. De egyszerűen nem hiszem el hogy taszítjuk az esőt vagy nem tudom mert elkerült minket. eltántorgott keletre. De azért csináltam egy jó képet a villámról nézzétek meg:D

Jaj majd elfelejtettem. A fürdőszoba erről akartam még írni nektek egy pár sort. Nos mikor megérkeztünk, és Chris a szállásadónk megmutatta a kecót, a szobákat, túl sok volt az információ nekünk hogy részletekre felfigyeljek esetleg érdeklődjek. Csak arra koncentráltunk hogy megértsük minden egyes szavát nehogy átvágjon minket vagy valami fontosat esetleg ne értsünk aztán később meg hopp megszívjuk. Így a fürdőszoba olyan hely volt egy pár napig, ahol nem érdekeltek a részletek. Volt nagy kád ahol fürödhettünk, egy normális klotyó ahol....úgyis tudjátok. Aztán az utóbbi napokban szépen felfedeztem a részleteket. A mellékelt képen láthatjátok hogy a fürdőszobában van egy minden földi jóval felszerelt zuhanykabin. Van abba 300 masszírozós zuhanyfej, ülőke ha elfáradnál, programozható vízálló fedélzeti vezérlő számítógép, hallgathatsz zenét rajta, mos-főz-takarít helyetted megcsinálja a reggelit neked. Csak egy gond van vele......nem működik:D:D:D Ismét csak egy angol gyöngyszem. Minek van Ferrarid a garázsban ha nincs rá pénzed hogy teletankold. Érzitek a költői túlzást:D Így megelégedhetünk a fürdőkáddal aminek az oldalában fura kis lyukak vannak. Gondoltam valami vízsugaras masszázsizéhozé lehet. De ha már a nagy luxus fürdőkabin sem működik akkor ez miért működne. Szal nem sokat törődtem vele. Aztán egyik reggel amikor éppen zuhanyoztam észrevettem egy fura gombot a fürdőkád végében. Nagy betűkkel ráírva: Air. Mondom ez most mi meg hogy jön ez ide minek ide levegő ki van nyitva az ablak. Kíváncsiságból megnyomtam. A fürdőkád alól átható morgás hallatszott kábé olyan mintha egy medve jönne ki éppen a barlangjáról. De másra is felfigyeltem ám, méghozzá arra hogy az feljebb említett lyukakból süvítő levegő kezdi szárítani a popómat. Ekkor csattant hatalmasat a homlokom: "Bazz ez egy jacuzzi":D:D Úgyhogy azóta - ahogy egy egyetemi kolléga mondta egyszer - teli kádban "áztatom a pecert" a levegő meg bőszen bugyborékol :)

Kezdem megkedvelni ezt a helyet. Sok az idiótaság, de az apukámtól örökölt rátermettséggel és gyakorlatiassággal a felmerülő problémákat meg tudom oldani, vagy adott esetben mérgesen bevágom a szekrénybe mint ahogy azt tettem ma is:D De ez természetesen olyan ritka mint a fehér Zorró. Nah megyek aludni kívánjatok nekem sok sikert a melóhoz. Üdv mindenkinek:)

0

Beköltöztünk

Posted by Tóth Gergő on 9:12
Egész jól mennek a dolgaink itt Bristolban, kezdek megbarátkozni a várossal és az életstílussal. Teljesen homlokegyenest máshogy megy itt mint otthon. Van pár érdekes dolog amit az itt töltött 3 nap alatt felfedeztem illetve amiket megtudtunk a lakótársaktól ahogy kezdjük őket jobban megismerni.

1. A bejárati ajtón nem kilincs van hanem gomb amit ráadásul a zár felé kell elforgatni hogy az ajtó kinyíljon. Épeszű ember nem talál ki ilyet:D Nem is áll rá a kezed úgy lenne a jó ha jobbra kellene elforgatni, de az valószínűleg túl egyszerű lenne.

2. A mosdókagylón két csap van:D Az egyik a meleg, a másik a hideg. Ha langyos vízben szeretnéd megmosni a kezed, szüntelenül ide-oda kell rángatnod mert hol leforrázod hol meg lefagyasztod:D

3. A villanyt úgy kapcsolod fel hogy lekapcsolod:D Szóval amikor a villany nincs felkapcsolva a kapcsoló úgy áll mintha fel lenne. Folyton azt hiszem hogy van valaki a Wc-n emiatt:D

4. A fali konnektorba ha bedugod a dugót akkor mellette fel kell kapcsolni egy kapcsolót különben nem műküdik:D

5. Az angolok kimondhatatlanul lusták nem úgy mint az amerikaiak hogy elhíznak meg ilyenek. Hanem inkább úgy hogy nem csinálnak meg dolgokat csupán azért hogy nehogy a "jóhírükön" az angolságukon csorba essen. És inkább megveszik vagy mással csináltatják meg:D Azután persze keseregnek hogy azok akik nem angolok idejönnek és elveszik a munkájukat meg az az "asszonyaikat":D Picit értelmetlen nem? Van egy minimálbéres munka. Azt egy angol sosem csinálná meg. Minimum a dupláját kérné érte hogyha meg akarná csinálni de nem akarja mert az alant munka. Aki pedig elvállalja arra meg rossz szemmel néznek hogy elveszi az angolok elől a munkát:D Értelmetlen:D

Az utóbbit Michael-től tudtam meg aki nem angol hanem ír. Muszály volt ide jönnie mert máshol írországban nincs munka. Ő utálja az angolokat. Aztán mesélt pár dolgot. Viszont nagyon tetszik az emberek hozzáállása a dolgokhoz és egymáshoz. Mindenki segítőkész és ha tud segít. Összefognak az emberek nem úgy mint Magyarországon. Eddig még nem sikerült munkát találnom talán azért is mert hétvégén az angolok méglustábbak és még az előírt munkaidőt sem teljesítik. Így történhetett meg az hogy 11-kor a munkaközvetítő iroda már zárva volt, holott hatalmas tábla jelezte hogy szombaton 12:30-ig vannak benn. Poénos:D

A város maga nagyon szép és jó nagy területen terül el tehát nem zsúfolt. Nem rombolnak hanem inkább meghagyják a régi épületeket és felújítják őket. A mi lakóhelyünk is nagyon szép. Kertvárosi lakóövezet nincsenek kerítések azok meg amik vannak pusztán díszítő jellegűek. Mert nem kell. Az emberek kinthagyják a cuccaikat a gyepen össze vissza minden kacat és nem lopják el:) Egyedül a belvárosba jutással nem vagyok kiegyezve. Ugyanis a gyalogút végigvezet a város gettórészén:D Amit nagyjából úgy kell elképzelni mint abban a bizonyos Grand Theft Auto játékban, és nem úgy mint otthon magyarországon. Az a városnegyed nagyon durva. Csomó raszta figura járkál össze vissza az utcákon és szíjják a mariskát, közben pedig alapból olyan felejt vágnak mint akinek intravénás nevetőgázt adagoltak volna kisgyerek korától kezdve:D Csomó néger kurva lesi a kuncsaftjait az autók pedig sötétlenek aztán csak pár szempár és fogsor látszik bennük. A boltosok mind Arabok és olyan gyorsan beszélnek ahogy még Busta Rhymes sem rappel. Ahogy szépen végigsétáltunk a negyeden kinézték belőlünk a vesénket is. Muszály volt bevágnom a csúnya morcos nézésemet ahogy azt Ózdon megtanultam. A szememen keresztül még azt is meglátták volna hogy mennyi font lapul a zsebemben. Persze korántsem olyan vészes a helyzet mint otthon. Nem cigánykodnak az emberek aztán nem kéregetik ki az embernek még a lelkét is:D Venni fogok bringát aztán azzal kerózok végig a bicikliúton egészen a városközpontig úgy már teljesen jó lesz a helyzet.

Haha nagyon érdekes most jutott az eszembe el kell mondanom. Olyan durván van megoldva a rezsi a házakban hogy eszetlen. A mi albérleti díjunkba amit már kifizettünk benne van a víz és az egyéb költségek(szemétszállítás meg ilyenek). Egyedül az áramot és a gázt kell kifizetnünk. Egy hónapra kb 10 font fejenként. Legalábbis így számoltuk ki. Viszont itt jön a legjobb része a dolognak. Nincsenek számlák. Az egész úgy működik mint egy feltöltőkártyás telefon. Fel kell tölteni valamennyi pénzzel, aztán bedugni a kártyát egy leolvasóba. A gáz és az áram addig megy amíg a pénz el nem fogy utána huss kikapcsol minden. Szóval egyenként kell feltöltenünk a kártyát. Elég beteg azért:D De jó megoldás mert így nyomon tudod követni hogy mennyit használsz, és lehet kalkulálni. Holnap hétfő. Megyünk munkát keresni. A tesco-ban este valószínűleg felvesznek. De a városban is van rengeteg munkalehetőség. Szóval bizakodó vagyok és elszánt. Kívánjatok nekem sok sikert. Jah és nézzétek meg a képeket feltettem őket a netre. Meg "Gúgli Mapsz"-ban megkerestem műholdképen hogy hol lakok. Nézzétek meg:)

0

Going to England

Posted by Tóth Gergő on 12:53
Az egész ott kezdődött hogy kiötlöttük a srácokkal menjünk melózni együtt a nyáron külföldre. Találtunk olcsó lehetőséget amerikába de persze az elég gáz volt mert nem mehettünk volna csak külön államokba. Úgyhogy úgy döntöttünk hogy legyen Anglia. Fogalmunk nem volt hogy mit meg hogy de menjünk.

Találtunk olcsó repjegyet 2 kilóért persze utólag kiderült hogy Zotyi elkúrta mint állat mert csak kézipoggyászt csekkolt be:D Aztán a kinyomtatott beszállókártyánkon is csak only handbag volt és 0 Checked Baggage. A Ryanair faszányosan felszámolt nekünk fejenként 60 eurót a csomagjainkra. Magyarán a csomagjaink 6x drágábban utaztak mint mi:D Ez volt az első gubanc kis hajtépés, de utána lex hitelkártyájáról lehúztuk gyorsan. Aztán sikerült a limitjét is túllépni még most sem tudjuk hogyan talán az isteni gondviselés volt az. Mindenesetre örülönk mert ha nem lépjük túl egy valaki nem tudott volna felszállni a gépre. Ezután jött a pislogás meg a wow-effekt soha éltemben nem repültem még de mégcsak a reptér közelében sem voltam:D Kapkodtunk a fejünket jobbra balra azt hipp-hopp már a gépen is voltunk.

Itt meg az egyik "sztyúárdesz" csajszi rögtön leskerázott minket próbált ismerkedni hogy milyen fiatal arcunk van. Nekünk meg amúgy is olyan sok volt az információ hogy csak serényen bólogatni tudtunk meg mosolyogni mert egy pár perc múlva már indult is a gép. Azért volt bennem egy kis félelem hogy jujj mi lesz. Aztán a gép szépen kifordult a kifutópályára, és egyszer csak BUMMM begyújtotta a nitrót beletapadtunk az ülésekbe a szemem kikerekedett, a pittyem vigyorrá szélesedett. Aztán mint egy baszott nagy hullámvasút felemelkedtünk. Leírhatatlan az érzés. Olyan mint a hullámvasút és a körhinta keveréke. Nem tudtam nekem ez jó e vagy nem fogok hányni vagy nem?:D Az út jó volt folyton csak a biztonsági övemmel vacakoltam mert hol bekapcsolni hol kikapcsolni aztán meg mikor a gép turbulenciába került mindenki parált hogy miért rázkódik össze vissza. De végül sikeresen földet értünk mindenki hurrázott. Anglia: itt jött igazán a wow effekt. Minden angolul van az egész környezetünkből süt hogy angliában vagyunk.

Reptéren pár rutinvizsgálat és már kinn is voltunk a reptér előtt és akkor nah most mi legyen? Bóklásztunk össze-vissza meg tanácstalanul nézelődtünk azt végül bekopogtam az egyik taxishoz hogy mizu mennyiért vinnél el a belvárosba. Nem vettem észre hogy alszik.....felébresztettem. Zavartan közölte hogy itt nem így működik bazze:D Hanem benn kell megvenni a jegyet a taxi irodába. Ezért mentünk oda lexnek mondtam hogy mennyé már vegyél jegyet a taxi 24 fontért vitt be minket a belvárosba mondtuk neki hogy valami 24h helyet keresünk ahol megmelegedhetünk amíg reggel nem lesz szal kirakott minket a közepén. Valamit félreérthetett mert totál nem találtunk semmiféle ilyesmi helyet szal össze vissza bóklásztunk baszom nagy gurulós táskával meg egyéb cuccokkal. Kurvára fáztunk a kis Bristoli angol csajok meg egy szál picsagatyában szaladgáltak. Megláttak minket 3 pulcsi plusz egy kabát azt hitték Afrikából jöttünk. Egy két ember oda is jött hogy milyen helyet kerestünk. Pár részeg seggfej fuck you-zott de mások meg love you-ztak:D Készítettünk videót lexxel.


Se munkánk se szállásunk de azért a várost már bejártuk.......vicces:D Reggel már minden bajunk volt az idegösszeomlás szélén álltunk minden ellenünk volt. Nem tudtunk angol számot hívni a telefonomról aztán a telefonfülke is elnyelte a pénzünket a 3. telefonfülke ami működött az meg folyton csak azt pofázta hogy helytelen számot tárcsáztunk. Aztán lex meglátott egy munkahelykereső irodát hajrá menjünk oda. Míg én kinn próbáltam hívni a bristoli ismerősöm addig ők felhívták nelly-t azt a hülye picsát. A nő a munkaközvetítőben nagyon kedves volt amikor megtudta hogy itt csövelünk már mióta csinált nekünk kávét meg hozott kexet meg megengedte hogy megmelegedjünk. Nagyon kedves volt. Segített találni olcsó szállást a Bristol Backpackers-ben (Bristoli Hátizsákosok) 15 fontért kaptunk egy szobát volt ott mindenféle ember spanyol, francia, olasz. De végre volt tető a fejünk felett meg tudtunk aludni normálisan. Megfürödtünk meg kicsit helyreraktuk magunka mindjárt jobb volt a helyzet. Utána ma jöttünk el várost nézni. Rengeteg hely van ahol találtunk volna szállást mégtöbb ahol munkát. Biztos hogy fogunk találni munkát ebben teljesen biztos vagyok. Amíg a City Council előtt csöveltünk akkor sikerült beszélni egy csávóval a neve Chris. Nah végre ő adott nekünk szállást. Ezt itt jobbra. Nem úgy mint az a picsa nelly aki sms-ben közölte hogy bocsi kiadtuk a szállást már másnak mikor aztnap 5re megbeszéltük hogy találkozunk. Szóval van már szállásunk. 3 lakótársunk van itt Stapleton-ban ez Bristol egy lakónegyede. Egy 35-40 éves Buszsofőr Michael, Egy 25-30 éves biztonsági őr Seedy és az ő csaja Katey akiről még nem tudunk semmit. A lakás elfogadható állapotban van. Leszámítva azt hogy Lexxel kell aludnom egy ágyban. Remélem nem fog bebuzulni különben kihajítom az ablakon:D Most megyek aludni.....

Copyright © 2009 Bristol Adventures 2009 All rights reserved. Theme by Laptop Geek. | Bloggerized by FalconHive.